Több tiszteletet a betegnek, kevesebb várakozást a kórházakban: minden egészségügyi intézményben be kell vezetni a digitális programálást.

Növelni kell a járóbeteg-rendelők számát, és csökkenteni a kórházi sürgősségi osztályok túlterhelését. Több forrást kell biztosítani a rákos megbetegedések megelőzésére.

Több helyi termék, kevesebb import. Stratégiai ágazattá kell minősíteni a hazai feldolgozóipart. Több forrást, támogatást kell biztosítani.

Kiállunk a mikrocégek mellett. A kisvállalkozónak legyen egyszerű és átlátható adórendszere. Ezért meg kell tartani az érvényben lévő árbevételre számolt határértéket.

A polgár nem postás. Az intézmények egymástól kérjék a papírokat, ne a polgártól.

A polgár ne fizessen az állam fizetett alkalmazottai által nyújtott szolgáltatásokért. Töröljük el a fölösleges illetékeket (pl. személyazonossági igazolvány cseréje, telekkönyvi kivonat stb.).

Tisztább országot, ne csak bírságot! Ne büntesse az állam magasabb szemétdíjakkal azt, aki szelektíven gyűjti a hulladékot. Ne bírságolják a vidéki boltokat, hanem támogassák a betétdíjas rendszer bevezetését a kistelepüléseken is.

Szüntessük meg azokat az intézményeket, amelyek több problémát okoznak, mint amennyit megoldanak: pl. a prefektúrákat, a trezort, a regionális szintű adóhivatalokat. Kevesebb bürokratával több pénz marad az önkormányzatoknak és a helyi közösségeknek.

Nem az országnak van fővárosa, hanem a fővárosnak országa. Bukarest, mint egy kisgömböc, mindent felfal. Vegyük vissza, ami nekünk jár: a helyben megtermelt profit és adóbevétel maradjon helyben.

Akadályozzuk meg a küszöbön álló közigazgatási átszervezést! Bukarest még több hatalmat akar saját magának. A megyéket megszüntetnék, és helyüket a 8 fejlesztési régió venné át. Meg akarják szüntetni az ötezer lakos alatti községeket, a tízezer alatti városokat, a nagyvárosok vonzáskörzetét pedig be akarják olvasztani a központba. Ez mindenkinek hátrányos, hiszen az ügyintézés nehezebbé válik. A magyaroknak pedig kimondottan káros: sok helyen így az etnikai arányunk jelentősen csökken.

A kommunizmusban elkobzott javainkat az állam adja vissza – ne visszavegye.

A regionális identitás erőforrás, nem veszély. Szintet kell lépnünk a magyar nyelv nyilvános használatát illetően, és számon kell kérnünk minden intézményen nyelvi jogaink betartását.

A román állam azt a rengeteg erőforrást és energiát, amit a közösségünk szimbólumai ellen fordít, inkább használja a határon túli románok védelmére és segítésére.